Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy az Európai Unió ? a Keretegyezményben és más nemzetközi dokumentumokban foglalt kisebbségvédelmi előírások drasztikus leépítésével ? egyre inkább az asszimiláció előszobájának tekinthető interkulturalizmust tekinti ?európai normának?, a magyar külügy mozgástere a maga valóságában ?bontakozik ki?. A kultúraköziség ugyanis európai értelmezésben azt jelenti, hogy a kisebbségeknek anyanyelvi szinten meg kell tanulniuk a többség nyelvét, a kisebbségekkel területileg együttélő többségieknek azonban nem hogy a kisebbségek nyelvét nem kell elsajátítaniuk, de ha ez spontán módon bekövetkezik is, a többség tagjainak íratlan szabályok tiltják, hogy a nyilvánosságban ezeken a nyelveken megszólaljanak.

Azt már említeni sem érdemes, hogy Magyarország a fülkeforradalom diadalmas teljesítményeinek és a nemzetközi közösséget gyakorta tudatosan provokáló és számos esetben merőben fölösleges kezdeményezéseinek ?hála? nem csak a 90-es évek elejére kivívott tekintélyét veszítette el, de kifejezetten ellenszenvessé is tette önmagát. Ilyen körülmények között még a velünk szemben tárgyilagos államok részéről sem várhatjuk el, hogy a vitás kérdésekben mellettünk, s ezzel bizonyos értelemben a szlovákok és a románok ellenében foglaljanak állást.

Az egyébként őszintén átélt pátosszal nemzetegyesítésről szónokló magyar kormányzatnak végig kéne gondolnia, hogy a nemzet szempontjából milyen következményekkel járhat az, ha a Jobbik által kezdeményezett, amúgy is vitatható hatékonyságú halálos ítélet témakörének kisajátításával és egyebekkel tovább csökkenti a Külügyminisztérium nemzetközi érdekérvényesítő képességét. Úgy tűnik, ezek az akciók pusztán arra teremtenek lehetőséget, hogy az Ukrajnai fejlemények miatt még kedvezőbb helyzetbe került román és szlovák külügy magyar partnereit különösebb erőfeszítés nélkül két vállra fektethesse.

Szomorú, de tény, hogy a román fél továbbra is jól átgondolt, alaposan előkészített és a mindenkori lehetőségekhez rugalmasan alkalmazkodó machiavelisztikus lépéseivel továbbra is átgondolatlan és sokszor gyermekien naiv magyar rögtönzések állanak szemben.

Nemzetstratégia gyanánt.