Ha Baltimore-ban, Párizsban, Londonban vagy Németország némely városaiban (hogy Kelet-Ukrajnáról ne is beszéljünk) eddig is a román modell került volna alkalmazásra, minden bizonnyal elmaradtak volna az újra és újra fellobbanó kisebbségi zavargások, illetve kisebbségellenes atrocitások, s az Európai Unió minden államának meglehetne már a maga Iohannisa, aki éjt nappá téve harcolhatna a kisebbségek és a többség közti viszony normalizálása, a kisebbségi kérdés valamely végső megoldása érdekében.
Sajnos a Nyugat (talán az Amerikai Egyesült Államok kivételével) még nem érett meg arra, hogy Románia nyomdokaiba lépjen. De ami késik, nem múlik. A Konferencián elmondott beszédét követően a Babe?-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává is avatott Gianni Buquiccio bizonyára nem késlekedik európai közkinccsé tenni a romániai vívmányokat.
A romániai magyarok, sajnos, továbbra sem elégedettek, hiszen az is Európa szerte közismert tény, hogy telhetetlenek. Ahogy a közmondás mondja: Ha a kisujjad mutatod, egész kezed kérik. S bár képviselőik időnként maguk is mosolyogtak, borítékolható ferdítéseikre már nem is volt kíváncsi senki, s így csak a Konferencia és a díszdoktorrá avatás ünnepi pillanata közti szünetben nyilatkozhattak ? a sajtónak. S akkor is kiábrándítóan viselkedtek. Visszaéltek a demokráciával. Nem csak az újságírók, de még a Konferencia biztonságáért felelős szigorú személyek színe előtt sem voltak hajlandóak illendően lelkesedni.
A demokrácia azonban teherbíró politikai szisztéma. Zavartalanul működik tovább. Újabb és multikulturálisabb iohannisok zökkenőmentes előállítása érdekében.