Polgár László operaénekes, aki szintén rendszeresen vissztért a Téli utazás dalciklus előadásához, azt mondta erről a műről, hogy ez „a legpesszimistább ciklus, amit a zeneirodalomban valaha megírtak. Nehézsége a mélység feltárása”. Hogy látja ezt Ana Silvestru? S hamár Henter Tamás itt szóba hozta, hogy mi az, ami igazán lényeges az életben, akkor Ana Silvestrutól is megkérdezném, hogy mi az amire valóban szükségünk van az életben, mi kell a boldogsághoz?

– Schubertnek ez a műve éppen arra tanít meg bennünket, hogy mi tehet boldoggá, miután mindent elveszítesz. Szerintem a mű utolsó gondolata az örökség fontosságáról szól, arról, amit magad után hagysz, mikor elmész. Ez lehet a műved, a munkád általi megmaradás vagy pedig az, amit másokért megteszel. Ez a boldogság titka, és nem a pénz. Hiszen mindent elveszíthetünk, az életünk bármely pillanatban tönkremehet, nagyon ki vagyunk szolgáltatva. Ezért józanoknak kell maradnunk, ismernünk kell az emberi lét korlátait és meg kell találnunk a mindenben jelenlévő Isteni elvet, amely segíthet abban, hogy a világot jobbá tegyük és mégértsük azt. Embertársainkon segíteni, az életet szebbé és könnyebbé tenni a tudósok, az orvosok felelőssége. Nekünk, művészeknek az a feladatunk, hogy segítsünk az emberek lelkiismeretét felébreszteni, kipattantani lelkükből a szikrát, fényt gyújtani benne. Polgár Lászlónak tökéletesen igaza van abban, hogy ezeket a mélységeket kell feltárni, a saját dilemmáinkat kell felszínre hozni. Ezek a nagy kérdések, hogy mi tesz boldoggá és mit kell nekünk tennünk? Nem hiszem azonban azt, hogy a Winterreise a zeneirodalom legpesszimistább dalciklusa, ahogy Polgár László mondta. Ha ilyent akarunk keresni, akkor a legdepressziósabb és legsötétebb alkotások, amelyeket valaha is szereztek, azok kétségtelenül Nap nélkül és A halál dalai és táncai, Mogyeszt Muszorgszkij dalsorozatai. Ott valóban megvan az a fatalizmus, amelyet nem lehet legyőzni. Schubert Winterreisejében, a Bátorság című dalban például az áll, ?Ha nincs isten a földön,/ Mi leszünk az istenek!?. Tehát még egy tönkrement ember is visszakapja életerejét. Az úton tovább kell menni, kötelező. Ezerszer leesel a földre és ezerszer fel kell állni ? ez lehet akár átok, de akár megmenekülés is. És ebben a világnézetben fel kell ismernünk a protestáns vallás hatását. A protestáns szemlélet szerint az ember hatalmában áll szebbé tenni az életét, javára fordítani a dolgokat. Az ember tulajdonképpen a saját életének a megépítője. Az a fajta fatalizmus, amelyből semmiképpen sincs kiút, amely szerint a világban történő dolgok előre el vannak rendelve, teljesen idegen az illuminizmustól, a felvilágosodás szemléletétől. Épp ezért nagyon fontos, hogy amikor egy művet tanulmányozunk, figyeljünk az összefüggésekre is. Muszorgszkijnál ? ő ortodox volt ? a fatalizmus egyik dalban úgy jelenik meg, hogy únatkozni fogsz az életben, még az utolsó vércsepp is kiszárad belőled és meg fogsz halni. Ez van, Isten veled. A halál dalai és táncaiban minden dal a halál rémísztő leírása. Polgár László ennek a fajta zenének kétségkívül az egyik legnagyobb előadója volt.