Van egy politikai értelmezeése is a Winterreisének?

– Megjelenik benne a varjú motívuma, amelyről tudjuk, hogy a besúgót szimbolizálta. Vagy például A faluban című versben azt írja a költő: „Ugatnak a kutyák, zörögnek a láncok”, ez is egy rejtett üzenet, tulajdonképpen a Metternich-féle restaurációra utal. Az 1800-as évek elején járunk, nem csoda, hogy Bécsben ilyen művek születnek. Az osztrák főváros ekkor igen dinamikus, igen eleven volt, fontos dolgok történtek itt, és gondoljunk arra, hogy Wilhelm Müllerék generációja volt az, akik önkéntesként harcoltak Napóleon ellen. De miért? Hogy végül Metternich vegye át a hatalmat? Schubert is tiltakozott a Metternich-féle rendszer politikai rendje ellen, titkos gyűlésekre járt, és csak nehezen sikerült elkerülnie a letartóztatást. S ne feledjük, hogy a Winterreise dalciklus egy betiltott lapban jelent meg, az Urániában. Tehát a műben megtalálhatóak a politikai áthallások is.

A mű nagy dilemmája az, hogy meghal-e a dalciklus főhőse? Mi erről az Önök véleménye?

– Szerintem sem hal meg a dalciklus főhőse. Nem engedheti meg magának ezt a luxust. Számára ez is meg van tiltva. A mű második részében a főhősnek sikerül legyőznie a kirekesztettség-érzését, a kedvestől való elválás drámáját ? természetesen nem felejt el semmit -, de nagyon fontos létkérdések kezdik foglalkoztatni: az élet értelme, az ő helye a világban, miről álmodnak mások, és mire vágyik ő, illetve nem vágyik. Tehát végigjárja ezt az egész beavatási és megvilágosodási utat, és a dalciklus végére mitikus dimenziókat ölt magára. A német romantika egyfajta mitikus lénnyévé válik, mint a Nibelung-monda Sigfriedje. Csak megy és megy az útján, akárcsak Ahasverus, a bolygó zsidó. Tehát a Winterreise főhőse is egy archetípus, túl az életen és a halálon. Az emberi állapot állandó átváltozására példa. A mű dilemmájára a választ szerintem két dalban kell keresni: Az útjelzőben és A vendégfogadóban. Az előbbiben azt mondja a főhős, hogy ?Olyan úton kell járnom,/Melyről vissza még senki sem jött.? Akár arra is gondolhatunk, hogy a halálról van szó, de a következő versben már semmi kétség nem fér ahhoz, hogy számára nincs hely a temetőben sem: ?Minden kamra foglalt ebben a házban?, Ó, kegyetlen fogadó, elutasítasz??. És ez tulajdonképpen a Schubert drámája is. Az ő zenéjéből mindig kiérződik ez az ellenállhatatlan halálvágy, és nagyon érdekes ahogyan a halál gondolatáról ír. Schubertnél az életben van a gyötrelem, a szenvedés. A hársfa című dal maga a tökéletes harmónia, azt is mondhatnánk, hogy olyan mint a szirének éneke, ellenállhatatlanul hív a halálba. Szerintünk a dalciklus főhősének nem engedtetett meg ez a luxus, nem halhat meg. Ezért hisszük azt, hogy A tekerőlantos című utolsó dalban az öreg tekerőlantos nem más, mint a végrendeleti végrehajtó. A mi értelmezésünkben a dalciklus főhősének tovább kell mennie az útján, nem állhat meg, így lesz a tekerőlantos útitársa és örököse.